Ez a verseny eredetileg nem volt a versenytervben, csak a sárvári 24 óráson annyira nem fáradtam el (mivel 4 órás lett belőle...), hogy kellett még valami kihívás. Előző héten a Tusnád maratont futottam, viszonylag erősen, e hétre már csak pihenésből állt a felkészülés. 

Szokás szerint pontosan összeállítottam a célokat, frissítést, kiegészítőket. Mivel egyre többen jelentkeztek, a rajtlistát elnézve úgy gondoltam hogy az első 3 hely nem reális, kb. a 4-10. helyezést tűzhetem ki célként. Távban 130km+ volt a cél, közel 3 éve futottam a 121km-es legjobbamat, azóta fejlődtem, úgyhogy ideje javítani. A B tervem az egyéni csúcs volt, a C terv pedig az hogy végig pályán maradjak, ami az elmúlt versenyeken sokszor nem sikerült. Egyedül mentem, kísérő nélkül, így a frissítést egy kicsit át kellett gondolni. Idén átálltam Hammer frissítésre, ennél viszont az a gond hogy nem lehet nagy mennyiséget előre bekeverni, mert fehérjét is tartalmaz és megromolhat. Úgyhogy a verseny első felére visszaálltam régi frissítésre, nem is a Sponser-re hanem még az évekkel ezelőtt használt Isostar-ra. Nem volt időm Sponser után járkálni, ezt találtam a Decathlonban.

Az előrejelzések szerint meleg nyári éjszaka volt várható, az éjszaka közepén esővel. Fél 7-kor leértem, rajtszám átvétel, kipakolás. Egy komplett frissítőállomást építettem, 2 szék, hűtőtáska (benne a Hammer iso-val), még egy fekvőhelyet is csináltam, ahol egy fél órát heverésztem a kezdés előtt... Hamar eljött a rajt, a magyar bajnokság tiszteletére himnusszal. Végül 9 férfi induló volt a bajnokságban, összesen 27 egyéni 12 órás. A tervem az volt hogy alacsony pulzuson indulok. A mezőny eleje elég gyorsan indult, gyorsabban mint az én fenntartható tempóm, úgyhogy próbáltam visszafogni magam és nem menni az elejével. Ez sikerült is, visszafogottabb tempóban róttam a köröket, bíztam a saját tervemben. Az első 3-4 óra így telt, nagyjából eseménytelenül, 8-9. (azaz utolsó) helyen haladtam a magyar bajnoki mezőnyben, de azért figyeltem és gondoltam hogy itt még lehetnek fejreállások és egy-két előttem lévőt versenyben is meg tudok verni, úgyhogy nem aggódtam. Próbáltam egyenletesen futni, fegyelmezetten frissíteni. A frissítéssel egy kis gond akadt azért, az Isostar italtól rendszeresen felpuffadtam, de legalább volt mivel foglalkozni. A folyadék sem nagyon maradt meg bennem, minden órában kiálltam pisilni, úgyhogy elkezdtem kettesével szedni a sótablettát, ez segített. Az időjárás nem volt ideális, meleg volt, kb. 25 fok és nagyon párás a levegő. A 4. óra végére (éjfélre) előjött egy kis fizikai fáradtság, úgyhogy itt megittam a 3 adag kávémból az elsőt. Közben az élen haladó négyes szétszakadt kicsit, Csécsei Zoli kiállt, egy-két gyorsan kezdő versenyzőt megelőztem, úgyhogy az 5. helyen találtam magam. Itt elkezdtem gondolkodni rajta, hogy az előttem futókból 2 embert szerintem meg tudok előzni versenykörülmények között is, úgyhogy itt kezdtem a dobogóra gondolni, de még mindig csak az volt a cél, hogy hozzam a tervem, fussam az eltervezett részidőket. 4 és 6 óra között egy kicsit szenvedős volt a futás, úgyhogy a frissítésbe kapaszkodtam, azt csináltam rendesen. Az órám egy kicsit alulmérte a távot, kb. 67km-nél járhattam 6 óránál, terv szerint. Itt ittam még egy kávét, mert így hajnal 2-kor eléggé rám tört a fáradtság. Viszont a helyezés jól alakult, Halama Levente kiállt, a másik két embert pedig megelőztem, úgyhogy hirtelen a második helyen találtam magam. Ez adott is egy löketet a motivációnak, mert egyébként eléggé holtponton voltam fizikailag. Innen váltottam egy kicsit fejben, továbbra is próbáltam egyenletesen haladni, de már a helyezést is figyeltem. Valamennyit lassultam, át is gondoltam hogy mennyire kemény egy ilyen 12 órást rendesen megfutni, úgyhogy biztosan nem megyek ősszel 24 órásra... :) Fogyasztottam a köröket és a koffeint rendületlenül. Az első helyen futó srác elképesztően ment, más dimenzióban, mögöttem jött a Tihor Csaba, aki egy rutinos ultrafutó és tartotta is a tempót, viszont mögötte már jobban lemaradtak a többiek, úgyhogy úgy voltam vele, hogy a dobogó összejöhet, és megküzdök a második helyért. Szép lassan 9 óra környékére összegyűjtöttem 3 kör előnyt. Jött is egy nagy holtpont, előjött egy kicsit a kialvatlanságom, úgyhogy kivettem egy kis sétaidőt, ettem-ittam, toltam egy aktivátornak nevezett koffein bombát, elengedtem a Csabát és úgy számoltam hogy addig sétálok, amíg még egyszer utolér, utána futok vele. Úgy is volt, sikerült felvenni a tempót és tartani így a 2 kör előnyömet. Az utolsó 3 órára már eléggé fáradt voltam, a forgatókönyv úgy nézett ki hogy a frissítéseknél mindig belesétáltam kicsit, 2 frissítés között pedig futottam. Meglett a 100km, kb. úgy számoltam hogy egyéni csúcs még lehet, az eredeti célszám már nem, de ez nem is volt akkor fontos, inkább versenyző üzemmódban haladtam. Ahogy felkelt a nap, kezdett még melegebb lenni, itt már rendszeresen locsoltam magam és vártam hogy vége legyen. Az előnyöm közben 4 körre nőtt, úgyhogy kezdett biztossá válni a második hely. A végén úgy számoltam, hogy ha megnyomom egy kicsit az utolsó 2 kört, akkor meg lehet az egyéni csúcs, úgyhogy mentem még 2 gyorsabb kört, felhoztam az eredményt 122km-re. Jó hogy vége lett, sokat kivett belőlem a verseny. Ha élesebb verseny van, távban talán ment volna valamennyivel több, de helyezésben ez a maximum, túl van mindenféle realitáson. Úgy hoztam ki a végét, hogy pont a székem mellett várhassam a tört kör lemérését. Ahogy odaértek, szóltak hogy mivel ezüstérmes lettem, menni kell doppingvizsgálatra... Úgyhogy ezt is kipróbáltam, hát nem egy leányálom... :) Csomó adatot meg kell adni, mit ettem ittam az elmúlt egy hétben és a versenyen, mikor ittam alkoholt utoljára (mondtam hogy múlt hétvégén vagy 2-3 dl pálinkát a székely kollégákkal :)), és még 120ml vizeletet is kellett produkálni. De előtte eredményhirdetésre elengedtek. Az viszonylag gyorsan lezajlott, jó érzés volt a dobogón állni. Utána vissza a WC-re: gatya letol térdig, beállok, mondja az ellenőr hogy forduljak el, elfordulok a másik irányba, erre mondja hogy nem, felé forduljak hogy lássa ahogy jön ki... :) Túlestem rajta, volt aki többet szenvedett vele. Amíg bent voltam, kint hagytam a frissen kapott ezüstérmemet, mire kiértem, eltűnt a padról, ahol ültünk. Végül Makai Viki, a női győztes kiderítette, hogy a férje, aki elindult haza, felkapta az érmet a padról, azt gondolván hogy az övék. :) Úgyhogy még várnom kell hogy bekerüljön az otthoni kollekcióba ez az érem, de előbb-utóbb hazaér majd. Utána lebontottam a frissítőállomásomat és hazavezettem - az előzetesen gondolthoz képest nagyon lazán, annyi koffeint toltam az éjszaka alatt hogy még délután is pislogni is alig tudtam, nem hogy még aludni. :) Kíváncsi vagyok hogy átmegyek-e vele a doppingteszten... :)

Összességében elégedett vagyok, az első felében a versenynek jól futottam, a második felében jól versenyeztem, végig fegyelmezetten frissítettem, végig tudtam hogy mit és miért csinálok. Sokkal többet ebből most nem lehetett kihozni, sok tapasztalatot gyűjtöttem, soha rosszabb versenyt... :)